Húú gyerekek! (bocsi a megszólítás miatt xD)
Bekerültem a gimibe, és mostanában annyi időm sincsen hogy bekapcsoljam a gépet és feltegyek egy új részt :/
Valahogy megpróbálok időt szakítani rá :)
Ne haragudjatok, iszonyat hanyag vagyok xD
My life, my dream ;)
Élem az életem, élem az álmom, aki meg beleszól azt jól pofán vágom xD (Liv)
2013. szeptember 25., szerda
Időhiány
2013. augusztus 29., csütörtök
~ Chapter Nineteen ~
Először is: HAPPY BIRTHDAY LIAM <3 :)
Nos meghoztam a következő részt :)
Nos meghoztam a következő részt :)
Másnap
Olyan fél 11 körül
nagy röhögésre keltem. Rekord alvás xD. Kellett nekem fennmaradni
hajnalig.
Felültem, és
láttam, hogy csak a fiúk és Kate vannak itt. Visszafeködtem, és
magamra rántottam a takarót. Akkor esett le, hogy kik is vannak
itt.
A takarót levágtam
az ágyról, majd gyorsan felültem, és így szóltam:
- Sziasztoook! Hogy
kerültök ide?
- Szia :). Bejöttem
megnézni téged, és éppen összefutottam a fiúkkal, és hát...
elkezdtünk dumálni – mondta Kate.
- És miről
dumáltatok? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Hát... rólad xD.
- Ugye nem mondtad
el azt, amire gondolok? - idegeskedtem, és visszaemlékeztem egy
nagyon cikis sztorimra még általánosból. Nem fejtem ki bővebben,
mert uhh... nagyon ciki xD.
- Hát... izé..
talán megemlítettem... - dadogott össze vissza a lakótársam.
Direkt nem használtam a barátnőm szót.
- Örihari –
durciztam be. - Mizu veletek srácok? - fordultam az 5 dilishez.
- Semmi különös –
válaszolták kórusban.
- Ti mindig mindent
ennyire egyszerre mondtok? - csodálkoztam.
- Hát.. ahha xD –
mondta Niall, miközben egy szendvicset evett. Nem is számítottam
másra xD. Mindig kajál, de meg se látszik rajta. Bezzeg rajtam...
Cöh.. Eszek valamit, és máris meglátszik rajtam...
Gonszi(gonosz) ez a
sors xD.
- Amúgy mit mondott
Katie arról a cikis sztoriról?
- Csak véletlenül
kicsúszott a száján, de akárhogy könyörögtünk neki, nem árult
el semmit, mert megígérte neked, hogy titokban tartja –
magyarázta Lou.
- Olyan hülye
vagyok. Katie, ugye nem haragszol? - mentem oda a fotelben ülő
Kate-hez. - Tudom, hogy hiba volt, hogy nem hallgattalak végig, de
azt hittem hogy elárultad nekik...
- Meggondolom –
mondta sejtelmesen.
- Tudom, szörnyen
hülye vagyok, megértem azt is, ha nem bocsájtassz meg, mivel most
úgy tűnhet hogy nem is bízom benned – hajtottam le a fejemet.
- Te hülye!
Komolyan azt hiszed, hogy tudnék rád haragudni? Te tényleg nagyon
hülye vagy – ugrott a nyakamba nevetve.
- Óóó én hülye
elhittem. De kis szenya vagy teee xD.
- Alap xD – vágta
rá.
- Megjegyeztem –
néztem rá csúnyám, majd el is röhögtem magamat a hülye
arckifejezését látva. Tud pofákat vágni xD.
A délelőtt további
részében(már amennyi maradt belőle) elhülyültünk xD. Láttam,
hogy Kate elég gyakran tekintget Harry felé, és hát Harry is
nézett párszor a barátnőm irányába :). Lesz itt valami xD. Ha
nem alakulnak maguktól a dolgok, akkor majd én rásegítek :DD.
Imádok beleszólni mások dolgába. Haragszanak is rám az elején,
de utána belátják, hogy igazam volt. Áhh.. nem vagyok egós xD.
Kicsit se :DD. Habár Kate-nek már van barátja. Chris. Nem szimpi
nekem az a gyerek. Nagyon nem... De ez van.
Olyan 1 óra körül
hozták azt a híres "kórházi ebédet". Valami förtelem
volt. Uhh... De Niall képes volt megenni az egészet, és még
ízlett is neki. Véleménye szerint az a levesre hasonlító valami
húsleves volt xD. Hát ha ő mondja.
2 körül jött a
nővér, és vitt a vizsgálatokra. Jót dumáltunk útközben.
Csináltak vérvételt, meg röntgent, meg mittudom én mit. Nem
értek én az orvososdihoz xD
Szerencsére mindent
rendben találtak, szóval mehettem haza :).
Kate segítettem
összerámolni a cuccaimat, és felöltözni. A fiúk vittek minket
hazaa kisbuszukkal, mert Kate egyedül nem tudott volna bevinni, mivel hát nem épp
egy erőművész xD, és én meg nem tudok stabilan megállni.
Mikor odaértünk a
hotelhez Louis és Harry felcipeltek engem, hogy ne kelljen
megerőltetnem magamat :). Mikor felértünk letettek a szokásos
helyemre, a kanapéra. Ők ezt persze nem tudták, de szóltam róla
nekik :DD. Indulás előtt mindenkitől kaptam egy nagy ölelést,
majd így Lou szólt:
- Ha bármiben kell
segítség, akkor hívjatok minket, és máris jövünk.
- Oké – egyeztem
bele. Tudtam, hogy hiába ellenkeznék, Louis akkor is ezt mondaná.
Ez alatt a nagyon rövid idő alatt ennyire megismertem :). No, meg
ugyebár ott van az a sok infó, amit a netről szedtem meg az
újságban olvastam.
Kate éppen a
szobájában volt, mikör csöngettek.
- Majd én nyitom! -
kiabáltam, és elindultam az ajtó felé. Nagy nehezen odaküszködtem
magam, majd megragadtam a kilincset, és kitártam az ajtót.
Annyira meglepődtem,
hogy még a szám is tátva maradt, mikor megláttam, hogy ki
érkezett...
Hamarosan jön az extra hosszú rész Harry-vel a főszerepben :)
2013. augusztus 24., szombat
~ Chapter Eighteen ~
Itt az új rész :) A sok suliügy miatt mostanában nem nagyon tudtam hozni a részeket. És még ott a verébtábor meg minden xD
ohhh ez a kép :3
-
Zayn! Felelsz, vagy mersz?
-
Merek.
-
Sétálj végig a folyosón, méghozzá felpucéran – vigyorgott
gonoszan Harry.
Zayn
levette a pulcsiját, majd a pólóját, és elindult kifelé.
- Ha most komolyan megcsinálja a feladatot, akkor én fejenállok xD.
- Ha most komolyan megcsinálja a feladatot, akkor én fejenállok xD.
-
Kezdhetsz bemelegíteni, hidd el, ő simán megcsinálja – mondta
Niall.
Feltápászkodtam
az ágyról, és elindultam az ajtóhoz. Erről nem akartam
lemaradni. Bűn kihagyni egy ilyet xD.
Zayn
teljesen természetesen megindult a folyosón. Nem zavartatta magát.
Mindenki őt nézte, de mégis természetesen viselkedett. Úgy,
mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga :DD.
Megint
rámjött a röhögés, mert a folyosó közepén megállt, és
elkezdett táncolni a rádióból szóló Gangnam Style-ra xD.
A
fiúk rögtön csatlakoztak hozzá xD. Na ilyet se sűrűn látni,
hogy az 1D egy kórházi folyosón Gangnam Style-ozik :DD. A szám
végére totál fáradtan vánszorogtak be a kórterembe. A folyosón
lévő emberkék is folytatták a dolgukat.
-
Na akkor mutasd azt a fejenállást – mondta Zayn.
-
Most nem tudom megcsinálni.
-
Én nem hiszem el, hogy meg tudod csinálni – mondta Harry.
-
Van róla képem – kaptam észbe. Gyorsan előkerestem a telóm
képgalériában, és már mutattam volna meg, de láttam, hogy a
képen épp fel, vagyis lecsúszott a pólóm. A barátnőm is pont
jókor tud fotózni xD.
-
Na mutiiiii! - mondta Lou.
-
Nem-nem! - válaszoltam.
Sunyin
összenéztek, majd elindultak felém. Tudtam, hogy a telefonomra
pályáznak.
Gyorsan
felugrottam az ágyra, és bebújtam a takaró alá. Hirtelen valaki
elkezdett csikizni. Sikítozva röhögtem xD /Jó szokásom xD/.
Egyszer
csak az orvos lépett be a szobába. Mindenki megdermedt.
-
Hát itt meg mi folyik? - vonta fel a szemöldökét.
-
Hát mi csak... - kezdte Harry.
-
ELvagyunk – vágtam rá.
-
Értem. Nos.. van egy jó hírem – mondta az orvos.
-
Úúúú mi az? - kérdeztem kíváncsian.
-
Holnap még elvégzünk pár vizsgálatot, és utána elhagyhatod a
kórházat.
-
Szupeeeeer! - könnyebbültem meg. Valahogy a kórház olyan
lehangoló. Mondjuk, ha 5 ilyen dilissel töltöd az időket, akkor
nem xD.
Az
orvos már éppen az ajtóban volt, de visszafordult, és így
szólt:
- Amúgy a sikítozásodat a folyosó végén is tisztán hallani.
- Amúgy a sikítozásodat a folyosó végén is tisztán hallani.
Teljesen
elvörösödtem. Ciki xD. Amúgy jó nagyot tudok akkor sikítani.
Csoda, hogy a fiúk nem süketültek meg tőlem. Az kéne még. Akkor
tuti, hogy az összes Directioner rám támadna xD.
Eszembe
jutott, hogy talán kéne szólni Kate-nek, hogy holnap hazamehetek
:).
Gyorsan
tárcsáztam, és a második csörgés után fel is vette.
-
Szia Liv. Hogy vagy? - kérdezte.
-
Szió. Köszi, jól :). És te?
-
Megvagyok.
-
Az jó, de hidd el, most boldog leszel :). Vagyis remélem :).
-
Júúj.. Mit akarsz mondaniiii?
-
Holnap megyek hazaaaaaa!
-
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - sikított Kate a
telefonba.
-
Te retardált barom! Megsüketülök – nevettem.
-
Szép beszéd – koncogott Harry a háttérből.
-
Hallgass Styles, vagy akkor megmutatom azt a képet Kate-nek is.
-
Az meg ki? - értetlenkedett.
-
A legjobb barátnőm, és egyben a lakótársam is.
-
Jaaaa..
-
Látom elvagytok – szólalt meg Kate a telefonban. - Öhm... Liv.
Kérhetnék valamit? - kérdezte bátortalanul.
-
Persze. Na mondjad – bíztattam.
-
Kérsz nekem... autogrammot?
-
Persze xD. Amúgy ezt volt olyan nehéz kinyögni?
-
Igeeen – vágta rá. - Bocsi, de nekem most mennem kell. Holnap
elmenjek érted?
-
Hát nem tudom hogy lesz... - kezdtem.
-
Mi szívesen hazaviszünk – mondta Louis.
-
Köszi :).
-
Akkor ez megoldva – mondta Kate.
-
Jaja. Na puszi, szia – tettem le a telefont.
A
fiúk olyan este 9-ig maradtak. Utána egyedül kuksoltam a sötétben.
Valahogy
nem tudtam elaludni. Kb hajnali 2-kor végre csak sikerült.
Kövi rész hamarosan :)
2013. augusztus 16., péntek
~ Chapter Seventeen ~
Nos meghoztam a 17.részt :) Lassan közeledünk a 20.-hoz, ami majd egy 2-szer olyan hosszú rész lesz mint a többi, és Harry lesz a középpontban :D
Jó olvasást
Jó olvasást
Kicsivel
később
A
fejem... Uhh... Mi történt?
-
Láttátok hogy nézett rám az a dögös nővér? Tuti bejövök
neki – hallottam meg Zayn hangját. Akkor biztos itt vannak a fiúk
is.
- Az a nővér mindenkit megbámul – mosolyogtam csukott szemmel.
- Az a nővér mindenkit megbámul – mosolyogtam csukott szemmel.
-
Liv! Hát magadhoz tértél – rohantak oda az ágyamhoz.
Kinyitottam
a szememet, és azt láttam, hogy mindannyian kb. 10 cm-ről
figyelnek.
-
Öhm... eseteleg lehetne, hogy... hátrébb menjetek egy kicsit? -
kérdeztem óvatosan.
-
Miért?
-
Mert belemásztok a képembe, és azért szeretnék kapni levegőt
is, ha megengeditek – nevettem.
-
Ja, bocsi – mondták, majd hátrébb húzódtak.
-
Amúgy mi történt? Jobban fáj a fejem, mint amikor másnapos
vagyok... - gondolkodtam el.
-
Nem emlékszel semmire? - kérdezte Lou.
-
Te másnapos? - lepődött meg Harry. - Ezt se gondoltam volna.
-
Naaaa! Ez egy emberi dolog – vágtam be a durcát. - Amúgy arra
emlékszem, hogy elindultunk kifelé sétálni... Onnantól tök
sötétség.
-
Akkor lesz mit magyaráznunk... - kezdte Niall.
-
Mit csináltam? Ugye csináltam valami? Tutira csináltam valamit...
- pánikoltam. Úristen, mi a jó eget csinálhattam?
-
Nyugi, azért annyira nem volt vészes – próbált nyugtatni Louis.
-
Haver, nagyon is az volt – mondta Harry.
-
Ezt most muszály volt? - sziszegte Lou a fogait összeszorítva.
-
Mondjatok már valamit! - könyörögtem.
-
Az történt, hogy kimentünk, és teljesen körbevettek minket a
paparazzik, és te... - kezdte Liam.
-
...összeverekedtél az egyikkel – folytatta Zayn.
-
Mindjátok, hogy csak ennyi történt – imádkoztam magamban.
-
Volt még más is... - mondta Louis.
-
Ki vele! Ennél rosszabb már úgy se lehet.
-
Hát... Nagyon bepörögtél, és leszíjaztak egy ágyhoz, és
benyugtatóztak, te meg elkezdtél hallucinálni, és valahogy
megszöktél. Később elkezdtünk keresni, és egy kocsi alól
bújtál elő, majd ordítva rohantál felénk, de nekirohantál egy
betonoszlopnak. Nagyjából ennyi – hadart el mindent.
-
Uhh – kaptam a homlokomhoz. Egy fura valamit éreztem a homlokomon.
- Ez mi?
-
Mivel nekimentél a betonoszlopnak, szereztél egy csúnya sebet, és
össze kellett varrni.
-
Ez az én formám – jegyeztem meg halkan.
Kínos
csend állt be, így megszólaltam:
- Csinálni kéne valamit.
- Csinálni kéne valamit.
-
Csak sétálni ne menjünk – nevetett Zayn.
-
Nem terveztem – nevettem én is.
-
Felelsz, vagy mersz-ezzünk – jött az ötlet Harrytől.
-
Oké, de ki kezdjen? - kérdeztem.
-
A legidősebb – vágta rá Niall.
-
Akkor Louis, tiéd a megtiszteltetés – kuncogtam. Hogy én milyen
költői vagyok xD /Tudom hogy nem, csak szeretném ezt hinni :DD/.
-
Oké. Harry felelsz, vagy mersz? - fordult a göndörkéhez.
-
Merek – mondta merészen xD.
-
Hááát... most megszívod xD – nézett Lou gonoszan. - Mutasd meg
Oliviának a személyi képedet.
-
Na azt már nem! - tiltakozott Mr. Vakmerő xD.
-
Olyan rossz? - súgtam oda Louis-nak.
-
Rosszabb. Hidd el, ilyet még nem láttál – vigyorgott.
-
Na Harold, muti azt a képet.
-
Jól van – adta meg magát, majd feltápászkodott a székből, és
odajött hozzám.
Előszedte
a pénztárcáját, kinyitotta, és odatartotta elém. Akkor láttam
meg a személyijét.
-
Hát ezzzz... - tört ki belőlem a röhögőgörcs. A képen valami iszonyat vicces grimaszt vágott xD. A földön
fetrengtem a röhögéstől (vagyis jelen pillanatban az ágyon xD).
A fiúk ahogy láttam, jól szórakoztak rajtam. 10 perc múlva
valahogy sikerült abbahagynom a röhögést.
-
Bocsi Harry, de nem bírtam megállni.
-
Semmi baj, már megszoktam :/.
-
Jajj, gyere ide – nyújtottam felé a karomat.
Szorosan
megöleltem, majd így szóltam:
- Ne haragudj.
- Ne haragudj.
-
Nem haragszom – kezdtett el csikizni.
-
Ha nem lennék ágyhoz kötve (persze most nem szószerint xD), akkor
neked annyi lenne – mondtam gyerekesen. - Amúgy te jössz.
-
Akkor... Zayn! Felelsz, vagy mersz?
-
Merek.
-
Sétálj végig a folyosón, méghozzá felpucéran – vigyorgott
gonoszan.
2013. augusztus 8., csütörtök
~ Chapter Sixteen ~
És itt is van ez a nagyon-nagyon őrült rész :DD
Olivia
szemszöge
A
fiúkra támaszkodva sikerült kijutnom az udvarra. Amit odakint
láttam, az nem volt semmi.
Fotósok.
Fotósok mindenhol. Szinte bekerítették az épületet. Amint
kiértünk, rögtön bekerítettek minket, és elkezdtek kérdezgetni.
"Ki
ez a lány?", "Mit csináltok itt?",
"Honnan ismeritem egymást?" és még sok hasonló
kérdés hangzott el.
Mi
nem válaszoltunk. Próbáltunk menekülni, de szorosan körülálltak
minket. Én bebújtam Harry háta mögé, mivel ő elég magas, hogy
eltakarjon engem. A fotósok mindenárom le akartak kapni engem. Na
azt már nem. Mondjuk azt hiszem, hogy sikerült nekik...
Fúúú,
ha címlapon leszünk, és valami hülyeséget írnak rólam, akkor
én egytől-egyig kinyírom ezeket. Ha mégegyszer meglátom őket,
azt nem élik túl.
Biztos
nagyon jól festhetek a képeken. Nagy kötés a fejemen, és egy
ilyen kórházi köpenyizé van rajtam...
Úgy
gondoltam, hogyha szépen megkérem őket, akkor békén hagynak.
-
Kérem... - léptem ki Harry mögül. - Hagyjanak minket békén.
Amint
ez kimondtam, újra kattingatni kezdtek a gépeikkel, és
rámzúdították a kérdéseiket.
Ekkor
valaki megragadta a karomat. Felé fordultam, és láttam, hogy egy
újságíró az. Nagyon durva külseje volt. Eléggé megrémültem
tőle.
-
Ki vagy te, és honnan ismered a One Direction-t? - próbálta
túlkiabálni a nagy tömeget.
-
Hagyjon békén! - kiabáltam.
-
Előbb válaszolj a kérdéseimre! - szorította még erősebben a
karomat.
-
Engedjen már el!
-
Felelj a kérdéseimre!
-
Szálljon le rólam! – rúgtam sípcsonton.
Erre
ő megragadta a hajamat, és rángatni kezdett. Ütöttem, ahol
értem. Mást nagyon nem tudtam tenni.
Mikor
a fiúk észrevették, hogy verekszem, rögtön a segítségemre
siettek. Próbáltak elrángatni onnan, de én nem hagytam magam.
Olyan dühroham tört rám, hogy a puszta kezemmel meg tudtam volna
folytani azt az embert.
Az
5 fiú alig bírt velem. Egyszerűen tomboltam. Végül két
nagydarab biztonságiőr rángatott be egy sötét kórterembe, ahol
egy ágyhoz szíjaztak. Megpróbáltam szabadulni, de nem ment.
Az
orvos nagyon erős nyugtatókat adott be nekem, ami nem volt valami
jó ötlet. Nem tudom miért, de én a nyugtatótól eléggé
elszállok. Pontosabban hallucinálok, meg minden egyéb.
Nagyon
durva képzelgéseim voltak.
Volt
egy, amiben egy csíkos kistigris voltam, és a dzsungelben
rohangáltam xD.
Aztán
volt egy másik, amiben híres énekesnő voltam, és a One Thing-et
énekeltem. Kicsit hülyének nézhettek az orvosok, kellett nekik
nyugatót adniuk. Cöh...
Később
megint visszatért a szökés ötlete. Ki akartam szabadulni. Szadság
kellett.
Valahogy
kicsusszantam a szíjak alól, és elindultam kifelé. Az agyam még
mindig nem volt tiszta, szóval a kezemmel pisztolyt formáztam, és
kémesdit játszottam a folyosón.
Szerencsésen
kijutottam az udvarra. Most a hátsó ajtón mentem, nehogy
meglássanak a fotósok. Nem kívánok ma mégegyszer összeverekedni
valakivel. Tényleg... Még eszembe se jutott megnézni a harci
sérüléseimet.
A
fejem sajgott, mert majdnem kitépték a hajamat; a karom piros volt
az ijesztő ember szorításától, és a testem különböző
pontjait kisebb-nagyobb zúzódások borították. Azt hiszem, amikor
"véletlenül" gyomorszájon vágtak eltört egy bordám,
de ez nem biztos.
Kint
kerestem egy eldugott helyet, ahol nem találhatnak rám. Bebújtam
egy bokorba.
Elénekelgettem
ott magamnak, de egyszer csak ezt mondták be a hangosbemondóba:
-
Figyelem, figyelem! Az egyik elzárt, benyugtatózott betegünk
megszökött. A neve Olivia Green. Kérjük nagyon vigyázzanak
magukra, mert az erős nyugtatók miatt nincs önmagánál.
Lebuktam.
Tudják, hogy leléptem. Nagyon beparáztam, így azonnal elhagytam a
bokrot, és bekúsztam egy kocsi alá.
Az
egész kórház engem keresett.
Hirtelen
megpillantottam a fiúkat, és kitört belőlem a fangirl.
Gyorsan
kipattantam a kocsi alól, és elordítottam magam:
-
ONE DIRECTIOOOOOOOON!
Megindultam
a fiúk felé, már szinte rohantam. Még tényleg nem voltam
teljesen magamnál, mert elrohantam mellettük, és egyenesen
nekirohantam egy betonoszlopnak...
Amikor ezt írtam valószínűleg én sem voltam magamnál xDDDD
Folytatás néhány nap múlva ;)
Folytatás néhány nap múlva ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)